MorcosManci's Blog

punnyadás

morcosmanci — Fri, 28 Jan 2011 21:14:26 +0000

íme az elmúlt hónapom és valószínűleg az elkövetkezendő heti jelszavam.
A punnyadás olyan mértékűen rátelepedett az életemre, hogy az már káros. A másik énem(tudvalevő, hogy a nők többrétegűek, jobb esetben kettő, vagy akár több személyiséget birtokolnak) már fulladozik. A téli bujdossunk a párunkhoz cicamica-módra(nem dorombolva, hanem meghitt áhitatos csendben, ami egyébként isteni dolog), meg az, hogy a telefonomon megsokszorozódott a lírikus számok száma, valamint napok óta fény helyett szex és new yorkon élek, kissé kezd betegesnek hat így visszagondolva. Szívem szerint most beülnék egy időgépbe aztán Pesten futnék az “utolsó, amivel beérek, még pont időben” busz felé Prodigyra, vagy valami kemény kemény, tempós heavy metalra, aztán megint tovább pörgetném a nyári, szabad tereket kihasználó páros heves mulatságok idejére.
Érdekes, hogy az ember sokszor amikor nincs ideje a dolgokra, eltervezi, hogy majd ha lesz kiéli a vágyait a hobbija iránt(esetemben már hónapokkal ezelőtt roskadozott a telefonom és a kis jegyzetfüzetem a megvalósítandó alkotások, animációk tervével), aztán mikor már roskadozik a határidőnaplója a vakító fehér sorok erdejének hatalma alatt, nincs kedve semmihez.
Bár mondjuk az is lehet, hogy a szex és new york hatott át ilyen eszmékkel, a négy 30-as éveket koptató nőci sorozatbeli aktív társasági élete, és egyéb izgalmakat rejtő élete hatott rám ilyen módon, valamint az a tény, hogy itthon, a lassan egészen valóságos, igaz barátoktól távol nem tudok csinálni semmit. Vagy még az a tény, hogy egy olyan helyen élek, ahol a Szerelmemen, és a Családomon kívül nem köt ide semmi. Lehet, hogy ezek éreztetik azt velem, hogy “Fuss az életedért”.
De az embernek kezében áll a döntés, hogy másnap a könnyed pehelysúlyú lekvárba mélyen mártott kanál helyett a súlyzót válassza, fekvős, napi jópár órás filmbambulási időt kiaknázza sporttal, alkotással, és olvasással.

morcosmanci — Thu, 06 Jan 2011 14:23:41 +0000

Egyszerű lenne az élet ha csak annyi lenne a képlet
érzések*értékek, hisz nincs már érték
sztachanovista módon élne mindenki
Izzanának halálig ismételt mozdulatsorok
az ember szürke masszában forog
a-tól b-ig b-től a-ig
míg elérne egy régről fennmaradt jpeg-ig
és így jönne ki a nulla
lenne belőle egy hulla.
————-
Azt hiszem én is megrészegültem a szabadság szelétől, és aztán szépen leestem a magas lóról. Megérdemeltem.

egy röpke szösszenet, vidám zenéből fakadó agytermék.

morcosmanci — Mon, 08 Nov 2010 18:47:51 +0000

Vanília égbolton úsznak a fehér pamacsok…
Szíve szerint egy kiskanállal leenné az égről.
de mit tehet?
nem lehet.
Csak délibábok a madártej-fellegek.
S ahogy tovább utazik
S a színek a vonatról összemosódnak
Gondolatában a fáról gumimacik lógnak
Sárga, Barna, óóó, és epres
Lelopna párat, de nem lehet ő a tettes
Hisz már múlt héten elkapta a hentes
Azt mondta pár bennfentes
Húst táncoltatott
Aztán azzal kilopakodott
Mert nem más Ő, az Ízek Hercege
A Gasztronómia Ördöge
A Szalonnák Szerelme
Benne lakozik Gundel szelleme.

—–

morcosmanci — Sun, 07 Nov 2010 09:37:56 +0000

Borzalmas, ha egy embert megsértünk, és nem is gondolnánk, hogy ezzel szörnyet ébreszthetünk fel.
Bealudtam pénteken, mikor találkozónk lett volna, ami végzetes hiba volt. Végzetes.
Életemben nem féltem ennyire, életemben nem voltam ilyen keserű.
Szörnyet varázsoltam Belőle, és ez nagyon fájó. És(márcsakazértisésselkezdem) a legrosszabb, hogy most menekülnék.
Hiányzik.

hosszú nap, hosszú út…

morcosmanci — Wed, 03 Nov 2010 00:24:22 +0000

Hazafelé “görcs” szerelmespárra leltem a villamoson. Aztán előkerült a papírom….

Beragadtak a billentyűk
Elkoptak a szerepek
S szerelmes levelek…?
Mint holmi leletek…
Kimért, precíz csókok
Vágják át a vágyat
S mint a beteg műtét után
Úgy hagyják el az ágyat….
—————————————–
Aztán közben sunyin belopódzott a sötétség….+ Fényár, csillag-tenger meg ilyesmi és csak bámultam bambán kifelé, mint a gyerekek a cukrászdában. Eszembe jutott egy múltkori részlet egy újságból, miszerint már 26-an láttak földönkívülit Föld körüli pályán haladva. Meg egy kósza képzeletbeli párbeszéd:
-Dehááát apuu, apuuu! Mikor megyünk vacsorázni? Megígérted!!!
-aLien, ne felejtsd el, hogy már csak 2 évünk van a nagy földi lakomáig…. Hogy ezek az emberek milyen gyorsan bevették a világvége-propagandánk….Nos, kissé kiváncsi vagyok. Válaszokat várok kommentben,hogy Ti hisztek e a földönkívüliek létezésében…..

helyzetjelentés a gödörből

morcosmanci — Sun, 31 Oct 2010 11:28:51 +0000

A domino sorozat elindult, s bár azt hittem tegnap elakadt, ma újabb lendületet vett.

Mikor hazatértem euforikus érzésem volt. Végre itthon, egy hét anyuékkal az ínycsiklandó ízek hazájában, ahol Májkül a lábamhoz dörgölőzik, Zeusz ledönt a lábamról, a paplan átölel, s “minden rendben van”. Eleinte jól is alakultak a dolgok….Néha be-becsúszott egy-két negatívum, dehát anélkül nem élet az élet. Aztán jöttek a nagyobb horderejű dolgok, amik egészen átformálták a gondolataimat, nem hagytak aludni, amikor meg már tudtam volna aludni, akkor pedig történt egy durva baleset. Ennek következtében méginkább erőt vett rajtam egy nyomasztó érzés. Aztán egy múlt által betakart szörnyűség került a terítékre…
és támadások.

Természetesen a rengeteg halálos betegség és egyéb borzadályok között a dolgaim apróak, mint egy homokszem, vagy inkább mint egy atom…De attól még nagyon nyomasztanak ezek a dolgok… Persze valamilyen szinten elhiszem, hogy minden ember sorsának a saját kovácsa, valamint ha valaki elhagyja magát akkor tovább rakódnak rá a dolgok, elhalmozzák, de azért mégiscsak valamilyen szinten morzsák vagyunk, amit előszeretettel cipelnek a hangyák, vagy fúj el a szél olykor-olykor.

Majd holnap felállok és újult erővel futok neki a városnak:)

Zárásul és ellensúlyozásul íme a remény hangjai a Coldplaytől

http://www.youtube.com/watch?v=jpei22c3SDM

life for rent

morcosmanci — Fri, 29 Oct 2010 00:19:45 +0000

Van, (óóó már megint ez a csúnya vaan…)…..szóval van, hogy az ember nem mondhat ki dolgokat, pedig nagyon is ott vannak. Ordító igazságok, amik egyszer talán majd elhalványulnak. Gondolja az ember. aztán telik az idő, és azok csak méginkább ordítanak. Van rengeteg opció, de ilyen esetben az ember meg nem tudná állapítani,hogy mi a helyes, mi a hülyeség….Forró fejjel nem lehet gondolkodni….
Szívem szerint becsomagolnék most és kilépnék egy más világba.
De ez.. a valóság. ahol még vannak emberek, akik 20 évesen a paplan alá kényszerülnek, ha hajnalban netezhetjékük támad, ahol vannak emberek, akiket nem csigáz fel egy szelet fehércsokis epertorta, ahol vannak emberek, akik nemet mondanának egy ingyenölelésre, ahol a fantáziának maga az ÉLET a kalickája, ahol az ember inkább enné meg az öklét, minthogy megbántson másokat.

És a címadó Dido szám:

egy biztos pont

morcosmanci — Tue, 26 Oct 2010 12:25:30 +0000

Volt egy csodás délutánom/estém/reggelem. Kevés a biztos pont az életemben, de egy holtbiztos. A Nővicémre mindig számíthszaatok.
Kihasználva az idő adta(őőmm… hát a tanulás elől elcsórt) szabad órákat tegnap átjöttem Nővérkémhez. Szokásos csajos este. Eltervezünk mindent, aztán a felét se csináljuk meg:D, vagy ha megcsináljuk akkor se jutunk a végére. Például fellelkesültünk, hogy mi most ejhajtyuhajj zsírt fogunk égetni, de még hogy. Végeredményben együtt utáltuk Béres Alexandrát, szidtuk, és kb. a gyakorlatok negyedét elcsaltuk, hogy legyen energiánk pudingot csinálni hatalmas tejszínhabbal a tetején(amit hát le kellett ennünk, mert rájöttünk, hogy még nem kellett volna rátenni, mert túl forró volt, össze esett volna….így le kellett enni, majd később újabb adaggal megörvendeztetni a pudingotés magunkat). Egyébként még életemben nem szúrtam el így pudingot. A végén felmerült a kérdés, hogy hogyan lett ebből negyed annyi, mint szokott?
Ezen kívül karajokiztunk, ami csajos esti verziójában az “énekelj minnél hülyébben, minnél változatosabb karaktereket kimerítve mondjuk Back Street Boys-ot” definíciót meríti ki. Majd az est záróakkordja (hagyományhűen) a “fogyasszunk el valami könnyed filmet, a kanapéra elterülve, fejünket összedugva, majd riadjunk fel hajnalba, hogy ó, a francba már megint elaludtunk”. Reggel azért megnéztük, most pedig következzen a nap fény pontja, a főzés:) Baconös hústekercs és burgonyapüré….hmmmm. Szeretnék már lassan megtanulni igazán főzni. Nem csak általános dolgokat, mint paradicsomleves, rakott krumpli, meg brokkolis penne…..de nemám. Szeretnék átfogóbb ismeretekkel rendelkezni gasztronómia téren, egészen a szecsuáni csirkétől a feketeerdő tortáig. (merthát az ember lányának nem szabad éheztetni a számára kedves egyéneket:D)
Ófrannc….vissza a valóvilágba, ahol tüskés dimat bokrok teremnek….Jobb lenne másodszor nem megszúrni a kezem. Utálom a vért úgyis….

Ajj tegnap bogarat ültett a fülembe egy Medve:D, a medvék medvéje:D, így most R. E. M.-től zengő órák következnek. Legalább lesz valami örömöm a füzet fölött. (Íme az egyik kedvencem Tőlük:)

http://www.youtube.com/watch?v=Bmxyj6iInMc&feature=channel

Óóó jönnek az illatok, megyeeeekkkk:):)

meg nem nevezhető valami.

morcosmanci — Tue, 19 Oct 2010 00:17:00 +0000

Nem nézi miért, nem nézi hogyan, csak hátrál… Bele a jövőbe, át a múlt történetein, trappol a múlt sarával csizmáján. Fák úsznak el mellette, virágok mosódnak össze a fű zöldjével, s az ég kékjével. Integetések halványodnak, nappalok égnek, éjszakák csorognak.
Nem nézi miért, nem nézi hogyan, csak mennie kell. A látóhatár mentén áramlanak szörnyek, álmok, látomások.
– — – –
De egyáltalán miért kell elmenned?
Nem tudom…Csak van egy nyomás belül, ami késztet….
———————–
vagy lehetne így is:
———————–
Kettészeli az eget. A szürke részét elhajítja, és belemártózik a színekbe, magába az életbe. Élvezi a pillanatot, a fekete, puha érintéseket, kéjes bíbor álmokat, az émelyítő frissen vágott fű zöldjét. A hétköznapjai ringó léptekkel járnak, mint Degas kecses pasztell balerinái. Napjai fénypontja, ha valami ínyencségbe vájhatja fogát, hogy aztán az ízek keringőt járjanak a szájában, akár egy régimódi bálteremben, ahol minden tánc monumentális ünnepnek számított.
————————

És már megint itt esz a fene, paplanba bújva, arabosdit játszva, törülközővel a fejemen, dimat füzettel térdemen. És már csak 6 óra életem első zh-jáig.

Gyönyörű ez a videó, gerincen végigvonuló hideg lúdbőrrel karöltve. Szeretnék én is ilyesmit alkotni. Holnap Dimat zh. nekem meg alkothatnékom van. Jajj.(Kényszeres, nőlétből származó nyavalygós, szenvedés, epres gofriért kiáltó korgó gyomorral társulva).

morcosmanci — Tue, 12 Oct 2010 11:09:36 +0000

Vannak pillanatok, amik megragadnak.Piszkálják az ember oldalát egy piszkavassal, ugrálnak belül, és ordibálnak, mint valami kis ördög. Mostanában megint jó pár “ördög lakozik bennem”. Emlékek, amiknek nem szabadna ott lenniük, de ott vannak. Nem tudok szabadulni tőlük, de igazából nem is akarok. Értékesek. Már-már túl-értékesek.

Ez az ügyeletes kedvenc számom.

Már megint nem tudok aludni. Vagyis nem jól. Nem megy.