A domino sorozat elindult, s bár azt hittem tegnap elakadt, ma újabb lendületet vett.
Mikor hazatértem euforikus érzésem volt. Végre itthon, egy hét anyuékkal az ínycsiklandó ízek hazájában, ahol Májkül a lábamhoz dörgölőzik, Zeusz ledönt a lábamról, a paplan átölel, s “minden rendben van”. Eleinte jól is alakultak a dolgok….Néha be-becsúszott egy-két negatívum, dehát anélkül nem élet az élet. Aztán jöttek a nagyobb horderejű dolgok, amik egészen átformálták a gondolataimat, nem hagytak aludni, amikor meg már tudtam volna aludni, akkor pedig történt egy durva baleset. Ennek következtében méginkább erőt vett rajtam egy nyomasztó érzés. Aztán egy múlt által betakart szörnyűség került a terítékre…
és támadások.
Természetesen a rengeteg halálos betegség és egyéb borzadályok között a dolgaim apróak, mint egy homokszem, vagy inkább mint egy atom…De attól még nagyon nyomasztanak ezek a dolgok… Persze valamilyen szinten elhiszem, hogy minden ember sorsának a saját kovácsa, valamint ha valaki elhagyja magát akkor tovább rakódnak rá a dolgok, elhalmozzák, de azért mégiscsak valamilyen szinten morzsák vagyunk, amit előszeretettel cipelnek a hangyák, vagy fúj el a szél olykor-olykor.
Majd holnap felállok és újult erővel futok neki a városnak:)
Zárásul és ellensúlyozásul íme a remény hangjai a Coldplaytől
http://www.youtube.com/watch?v=jpei22c3SDM
